Helikopterrotorok zajára ébredt Haji Bashir Khan. Szokatlan hang volt ez arrafelé, noha Abbottabad, a pakisztáni fővárostól Iszlámábádtól északra talán 60 kilométer fekvő város a székhelye Pakisztán legnagyobb katonai akadémiájának. Lövések dördültek, hatalmas robbanás következett, amely betörte lakása ablakát.

Bashir Khan a háza tetejéről figyelte, mi történik a szomszédjában. „Megijedtünk. Errefelé a terrorizmus eddig ismeretlen volt” – nyilatkozta. Akkor ott a tetőn még nem tudhatta, hogy sohase látott szomszédja évek óta nem más, mint Oszama bin Laden és akik felébresztették aznap éjjel, azok az amerikai különleges alakulat tagjai. Bin Ladenért jöttek.
…Az akcióhoz hosszú út vezetett, több mint egy évtizede kutatták a világ leginkább keresett terroristáját. Az Egyesült Államok és szövetségeseinek eddig ismert erőfeszítése a 2001. szeptemberi példátlan terrorcselekmény bűnöseinek felkutatására köteteket tenne ki, és emellett nyilvánvaló, hogy mindebből sok minden soha nem lesz nyilvános.
Mindenesetre az amerikai források egybehangzóan kiemelik, hogy a 2001-es merényletek után az amerikai titkosszolgálatok koordinálták a nemzeti erőfeszítéseket: százak kerültek Guantánamó börtöneibe vagy más országok fegyintézeteibe, kihallgatásuk hosszan elhúzódott. Információk szerint „kelet-európai titkos CIA-börtönökben fogvatartottaktól” származhattak az első értesülések, amelyek bin Laden személyes futárjáról szóltak. Sok hónapon át vallatták Halid Sejk Mohamedet, a 9/11 merénylet kiagyalóját és az al-Kaida operatív irányítójaként utódját, az ugyancsak elfogott Abu Faradzs al-Libit. A vízbefojtást imitáló vallatási eljárást állítólag 183-szor hajtottak végre Mohameden, a végén mindketten beszéltek: megadták ugyanannak a futárnak az álnevét. Mindenesetre a futárt, akit bin Laden állítólag fiaként kedvelt, három további évig kutatták, a keresés mozaikkockáit lehallgatási anyagok százai egészítették ki, amíg egyáltalán kiderült, hogy pontosan ki is a keresett személy: ő volt Al-Kuwaiti (Sejk Abu Ahmed). Innentől újabb három év következett, amíg valamifajta – Oszama bin Laden felé vivő – támponthoz jutott a CIA. A futár olyasvalakivel beszélt telefonon, akit az amerikaiak lehallgattak, így hosszú türelemjáték után sikerült Abbottabadhoz vezető nyomra bukkanni. 2010 nyarán Panetta CIA-főnök még azt nyilatkozta, semmit sem tudni bin Laden hollétéről, de lehet, hogy a semminél már bőven többet tudott és ezt meg is osztotta Obama elnökkel.
A tavaly nyári végjátékban egy CIA megfigyelőkkel teli terepjáró kanyarodott Peshawar legforgalmasabb utcáján a futár mögé, rögzítették Suzukija rendszámtábláját is, és többé nem vesztették szem elől. Az ő nyomvonalán bukkantak végül bin Laden abbottabadi rejtekhelyére: minden arra mutatott, hogy hamis volt a legenda bin Laden barlangbeli búvóhelyéről, mivel a nyomok a felső tízezer üdülőövezete felé mutattak. Először hihetetlen volt az amerikaiak számára, de az idén februárban az azonosításra vonatkozó jeleket már új adatok erősítették meg. Igaz, még óvatosak voltak: magas rangú terroristáról beszéltek, de már inkább Oszama bin Ladenre „tettek”. Mint utóbb kiderült, a CIA emberei egy közeli házban rendezkedtek be, és figyelték hónapokon át a „fehér házat”.
Március volt már, amikor Panetta CIA-igazgató három opciót tett az elnök elé: B-2 stratégia bombázóval elpusztítani az épületet a lakókkal együtt, kommandós támadás, közös amerikai-pakisztáni akció. Elkezdődött a beavatottak szűk körének belső vitája: milyen módon tegyenek pontot az ügy végére. Noha az első két variáció támogatottsága közel egyforma volt, Obama a második lehetőség mellett döntött. Az első esetében, nem lehet ellenőrizni, bin Laden valóban meghalt-e, a harmadik pedig a bizalmatlanság miatt nem működött. Obama engedélyével mindenesetre a CIA-igazgató bevonta a tervezésbe a Pentagon különleges műveleteinek főnökét, és elkezdődött a Navy SEALs embereinek előkészítése a csapásmérésre. Két tengerparti „kísértetvillát” is felhúztak a megcélzott bin Laden-ház pontos másolataiként – egyet az Atlanti-óceán, egyet a Csendes-óceán partján –, és felgyorsultak az előkészületek. Eközben folytatódott a szakadatlan megfigyelés. Bin Laden magas fallal övezett feltételezett lakhelyét, amelyet nem hagyott el, fegyveresei őrizték, ott nem volt sem lehallgatható telefon, sem internet, a szemetet elégették. A felderítők megpróbáltak ezeken a nehézségeken túllépni: egyebek közt még mesterséges holdat is felbocsátottak kifejezetten a villa megfigyelésére. Közben olyan elnöki kérdésekre is választ kellett adniuk, hogy mi van akkor, ha mégis tévedtek…
Obama a támadást megelőző héten találkozott a hírszerzés és terrorelhárítás vezetőivel. Az esélyekről kérdezte őket. Őszinték voltak, derül ki a Panetta nyilatkozatából: kollégái csak 60-80 százalékban voltak biztosak abban, hogy Oszama bin Laden a célpontként megjelölt házban lakik. A CIA-vezető e szavai jelzik igazán, milyen óriási dilemma előtt állt az amerikai elnök, Az Obamánál tartott tanácskozások egyik részvevője elmondta a New York Timesnak, hogy többen a katasztrófába torkollott 1993-as szomáliai akcióra emlékeztettek, amelyben öt amerikai meghalt, két helikopterüket megsemmisítették, és nem sikerült elérni céljukat, az ottani lázadó vezért és kulcsembereinek elfogását. Obama végül fölállt, és annyit mondott: még egy rövid ideig gondolkodik, de nagyon hamar megismerhetik elhatározását. Betartotta. Április 28-án, pénteken kora reggel találkozott legközelebbi munkatársaival, és mielőtt azok egy szót szólalhattak volna, közölte: „A döntés az, hogy mehetnek.”
Vannak fotók, amelyek magát a történelmet örökítik meg. A fenti kép, ami a héten bejárta a világsajtót, bizonyosan ilyen. Sokan gondolhatják, izgalmas lett volna ott lenni, élőben látni a történéseket. De akik ott vannak, mind osztoznak egy súlyos döntés felelősségében, és ez már korántsem olyan vonzó. Amikor a kép készült, még nem lehetett tudni: az akció az Obama-adminisztráció végét, vagy megerősödését hozza-e. A képet nem holmi betolakodó újságíró készítette, hanem a Fehér Ház hivatalos fotósa. Kivételes alkalom, hogy őt ide, az úgynevezett szituációs szobába beengedték néhány kattintásra. Ebbe a 460 négyzetméteres, ablaktalan, lehallgatásbiztos helyiségbe a Fehér Ház nyugati szárnyában csak az elnök és a nemzetbiztonságért felelős vezetők léphetnek be. Az időpont: május elseje, amerikai idő szerint késő délután. A kép szerint 14 ember – és még páran, akiket a hivatalos fotós sem fényképezhetett – az Oszama bin Laden elleni kommandós akciót követik élőben. A hírek szerint az egyik tengerészgyalogos sisakjára erősített kamera közvetítette a képet. A Fehér Ház a héten azt közölte: bin Laden megölését már nem nézhették a kiválasztottak, csak azt közvetítették nekik, ahogy a 25 fős csapat behatol a pakisztáni házba. Utasítást ekkor már senki nem adhatott a csapatnak, hangösszeköttetés nem volt a kommandósok és parancsnokaik között. Hogy komoly izgalmak lehetnek a kivetítőn, az az arcokon is jól látszik. Obama elnök tekintetében döntésének minden dilemmája. Úgy hírlik, hosszan hezitált bin Laden akkor még csak feltételezett lakhelyének megbombázása, illetve a helikopteres kommandós akció között. Az utóbbit választotta, és ahogy a Time írta: ezzel egész elnökségét a szerencsére bízta. Az elnök feszültsége tehát több mint érthető. Clinton külügyminiszter mintha azon vacillálna, odamerjen-e nézni egyáltalán. A katonák, köztük Gates védelmi miniszter, némileg nyugodtabbak, ők talán már láttak ehhez hasonlót. Biden alelnök pedig a veterán politikushoz méltó lazasággal követi az eseményeket. Ők csak afféle érdeklődők, a kép közepén, a laptop monitorjára meredő tábornok viszont maga is résztvevő: a különleges erők parancsnoka, akinek katonái éppen az életüket kockáztatják. Azonosítottuk Geronimót – hallatszott a kommandósok bejelentkezése, vagyis: megtalálták Bin Ladent. Aztán kisvártatva a várva várt jelentés: Geronimo-E KIA. Ebben a mondatban a „Geronimo” bin Ladent jelentette, az „E” az angol enemy (ellenség) szó kezdőbetűje volt, a „KIA” pedig annyi tett: killed in action. Vagyis: harcban megölték.
Jack Bauernek hálás a világ
Jack Bauert ünnepelte vasárnap este az egész világ a Twitteren. Amikor Barack Obama bejelentette Oszama bin Laden likvidálását, a Twitter nevű mikroblog portálon két kulcsszóra kerestek rá legtöbben a felhasználók. Oszama bin Ladenre és Jack Bauerre. A 24 című tévésorozat terroristaelhárító zsenije ugyanis már 2001-ben golyót repített a világ legnagyobb ellenségének fejébe. A „valós életben” a Navy Seals hasonlóképp végezte ki bin Ladent, ráadásul ehhez 40 percre volt szükségük, pont annyira, amennyi egy 24 epizód hossza is. „Bizonyos értelemben ez volt Jack Bauer végső játéka” – kommentálta az eseményeket Howard Gordon, a 24 című sorozat producere. Az interneten hemzsegnek azok a sorozatrajongók, akik meggyőződésesen állítják: valójában Jack Bauer végzett bin Ladennel. „Most már tudjuk, min ügyködött Jack Bauer a sorozat vége óta” – írja az egyik twitterező. Többen is lerótták tiszteletüket az elhárítónak: „Ezúton szeretnénk hálánkat kifejezni annak az embernek, aki Oszama halálának hátterében áll: Jack Bauernek”. A 24 című sorozat, Kiefer Sutherland főszereplésével 2001-ben indult, utolsó évadát pedig tavaly mutatták be.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!